,,Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben... vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap! ...sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre, és a levélírásra!
Meghalunk! Meghalunk, meghalunk... telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang! ...szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének!
Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak...!
Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába... ez minden vágyam... sétálni veled, és a barátokkal, ...egy ilyen helyen, ...egy térkép nélküli földön! ...a tűz kialudt már, most így írok - sötétben!"
/ Az angol beteg - English Patient /
http://relisisi.blogspot.com
http://relisisi.blog.xfree.hu
Friday, June 19, 2009
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment