1. Első lépcsőfok a megbocsátás folyamatában az, amikor:
Elfogadni az önmagunkban élő haragot és a bosszúállás vágyát.
Nem fölismerni ezt a két érzést önmagunk becsapása és a megbocsátás társadalmi gesztussá való lefokozása lenne. A dühnek a látszat ellenére vannak pozitív elemei. Normális reakció olyankor, amikor igazságtalanságot tapasztalunk. Az önállóságkeresés egy formája, és erőfeszítés tükröződik benne.
A harag épp ellenkezőleg: befészkeli magát a szívünkbe, mint a kígyó, és olyan indulatot álcáz, amely csak akkor nyugszik meg, amikor a támadó megkapja méltó büntetését, és meg lesz alázva. Minél inkább nem akarja valaki felismerni a szívében élő dühöt, és kerüli, hogy megértse és földolgozza azt, annál nagyobb a veszélye annak, hogy elzüllik a lelke, és állandó neheztelés és gyűlölet lakik majd benne.
Az elfojtott düh más álarcokban is megjelenhet. Így pl. a bűntudat, a dühödt kritika, a hideg cinizmus, a vádló ellenségesség, vagy az állandó mérgesség képében. Az indulatnak ezek a formái a selejt érzések csoportjába tartoznak, amelyeknek az a jellegzetes vonásuk, hogy kiolthatatlanok és örökösen ismétlődnek, ellentétben saját valódi érzéseinkkel, amelyek ha csak nagy ritkán jelentkezhetnek, nehezen különíthetőek el.
A fel nem ismert düh számtalan pszichoszomatikus betegség oka lehet, a hatalmas energiaveszteség és feszültség következtében. Az állandó feszültség és stressz számtalan testi baj okozója. A düh az, amely válaszként jelenik meg, ha igazságtalanság történik valakivel vagy valakikkel, és pontosan azért ébred fel bennünk a morális érzék, hogy szembeszálljunk a rosszal, az igazságtalansággal.
http://relisisi।blogspot।comhttp://relisisi.blog.xfree.hu
