Ady Endre - Lotusz

Egy lélek állt...

Egy lélek állt...



Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt,
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, tesvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

/ Reményik Sándor /
http://relisisi.blogspot.com

Add nékem

Add nékem gyöngeségedet


A kimondatlan szó kínoz
Ki tudná elviselni?
Hová is fordulhat, ki most
nem tud vigaszra lelni?

Félem és kívánom készülő
gyanútlan-őz-szerelmed.
A hallgatáshoz nincs erőm,
ragyogó homlokú gyermek.

Óvlak magamtól: védekezz!
S szeretném: bár ne tennéd!
Hisz édesebb vagy mint a méz,
kivánság, ölelés, emlék.

Talán csak én teremtelek,
magam képére, társnak,
más csillagon laksz, úgy lehet,
csalás vagy öncsalás vagy.

Vagy segítesz? A semmivel
naponta szembenézek.
Didergö meztelen szivem
nem védi rég igézet.

Ember vagyok. Szem és tudat,
ki lát, hall, érez, eszmél.
Tudom, hogy sokkal boldogabb,
ha együgyűbb lehetnék.

Légy ölelő part, menedék
veszendő életemben,
kevés ha nem lehetsz elég,
de mégse hagyj el engem.

Ó micsoda fény! Mit tegyek?
Sugarak kévéi vernek.
Add nekem gyöngeségedet,
ragyogó homlokú gyermek.
/Lator László/

http://relisisi.blogspot.com

Ajándék

BÉKÜLT SZÍVVEL


Ajándékul, amit szántál nekem,
e néhány évet, Uram, köszönöm.
Tudom, a nyár van hátra még, s az ősz,
mert tánc s a dal s az ifjúi öröm
mögöttem immár messze elmaradt.

Bizony, tavaszom tarka mámora
tovaillant, míg gyöngyöző borához
tétova kézzel poharat kerestem.
De aranyszemű kalászok aratása
vár még reám és egy-egy nyári esten
a béke megcirógat engem is.

Ó, lesz még dús hegyoldal víg szüretje,
szelid verőfény szeptember délelőtt,
és hosszú séták még a tél előtt.

S ha hull a hó majd, köröttem csend, ha leng,
fűtött szobában duruzsol a kályha,
tán jó is lesz már ablakomban állva
nézni, hogy tarka tömegben odalent
ki mást sodor magával most az élet.

/ B.Radó Lili /
http://relisisi.blogspot.com

CSAK A SZÍVED NE...

CSAK A SZÍVED NE...


Csak a szíved ne énekeld ma, költő!
A szív ma luxus, cicoma a lélek,
korgó gyomorról harsan most az ének
s erős ökölről, amely ütni tud.

Győztes ma az, leggyorsabban ki fut
s ha ágy van, néhány rongy és jó ebéd,
ki bánja ma a krisztusok sebét,
kit bánt a lélek töviskoronája?

Fontos az emberben ma egy: a szája,
eszik és csókol vagy olykor felüvöltőn
káromolja az Istent. És Te, költőm,
magadról énekelnél néki most?

A szerelmed, a könnyeid, a vágyad?
Lelked legmélyén vess ma nékik ágyat;
mely visszahív, tán lesz még emberöltő,
de szívedről ma hallgass, hallgass, költő!

/ B.Radó Lili /
http://relisisi.blogspot.com

Biztatás

Biztatás


Mindig csak várni, hogy a dolgok eléd jönnek,
nem lehet.
Folyton azt lesni, mikor kapsz újabb
esélyeket,
Buta döntés: ne tedd!


Inkább lázadj fel, kelj ki önmagadból őrülten,
hogyha kell,
Ne mondhassák azt rólad, gyáva kolonca vagy
a sorsnak...
Vigyázz, mit miért teszel!


Vedd kezedbe a sorsod, hisz nem vagy
ostoba.
Ne hagyd, hogy elkábítson a vesztesek
mosolya.
Emberként élj, emberként harcolj!
Úgy, ahogy megálmodtad egykor

/ Bodnár Éva /
http://relisisi.blogspot.com

Cserényi Zsuzsánna

Hoztam neked...


Hoztam neked napot,
Hogy fényben lehessél.
Hoztam neked szellőt,
Hogy szárnyra kelhessél.

Hoztam neked vizet,
Hogy soha ne szomjazzál.
Hoztam lágy kenyeret,
Hogy azzal táplálkozzál.

Hoztam neked békét,
Néhány szóvirágot,
Hogy elűzzék mellőled
A szomorúságot.

A legvégére pedig
Csak önmagamat hoztam,
S fele barátságom,
A másik fele itt van.

/Cserényi Zsuzsánna /
http://relisisi.blogspot.com

Zene

Zene


Az ember, amíg fiatal, erős,
Úgy véli, hogy egész nagy zenekar
Van a szívében, kürtök és dobok,
Hegedűk, hárfák, csellók, fuvolák
És mind az élet örömét, a szépség,
A jóság és igazság himnuszát
Ujjongják viharozva és vidáman.
Nem veszi észre, hogy a jó zenészek
Lassacskán szépen elhallgatnak és
Elszöknek egyenkint egy más vidékre.
Nem veszi észre, hogy fekete posztó
Jön a dobokra és hogy elrekednek
A trombiták s a száguldó ütem
Mindegyre lassúbb. Mígnem egy napon
Magában áll az utolsó zenész
S tört hangszerén egy hang sír elhalón
Mintegy segítségért kiáltva égre,
Majd csak susog és elnémul örökre
A bánat.

/ JUHÁSZ GYULA /


http://relisisi.blogspot.com

Boldogok

Boldogok, akik tudják...


Boldogok,
akik tudják,
miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd,
hogyan éljenek.


Boldogok,
akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük,
amit mindenki tesz.


Boldogok,
akik csodálkoznak ott is,
ahol mások közömbösek,
mert örömes lesz az életük.

Boldogok,
akik tudják,
hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok,
akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz
vége szórakozásuknak.

Boldogok,
akik meg tudják különböztetni
a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól
kímélik meg magukat.

Boldogok,
akik észreveszik egy
diófában a bölcsőt,
az asztalt és a koporsót,
és mindháromban a diófát,
mert nemcsak néznek,
hanem látnak is.

Boldogok,
akik lenni is tudnak,
nemcsak tenni,
mert megcsendül a csöndjük
és titkok tudóivá válnak.
Leborulók és nem kiborulók többé.


Boldogok,
akik mentség keresése nélkül
tudnak pihenni és aludni,
mert mosolyogva ébrednek fel és
örömmel indulnak útjukra.

Boldogok,
akik tudnak elhallgatni
és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak
és nem lesznek magányosak.

Boldogok,
akik figyelnek mások
hívására anélkül,
hogy nélkülözhetetlennek
hinnék magukat,
mert ők az öröm magvetői.


Boldogok,
akik komolyan tudják venni
a kis dolgokat és békésen
a nagy eseményeket,
mert messzire jutnak az életben.


Boldogok,
akik megbecsülik a mosolyt
és elfelejtik a fintort,
mert útjuk napfényes lesz.


Boldogok,
akik jóindulattal értelmezik
mások botlásait,
akkor is, ha naivnak tartják őket,
mert ez a szeretet ára.


Boldogok,
akik el tudnak hallgatni,
ha szavukba vágnak,
a megbántják őket,
és szelíden szólnak,
mert Jézus nyomában járnak.


Boldogok,
akik mindebből meg is tudnak v
alósítani valamit,
mert életesebb lesz az életük.

Ha tudsz igy élni, vagy remélni boldog leszel.

/Dr. Gyökössy Endre /
http://relisisi.blogspot.com

Wass Albert

Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.

Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
ítéletes, zivataros,
villám-világos éjszakákon.

/Wass Albert /

http://relisisi.blogspot.com

VERSET ÍRNI

MEDDŐ DOLOG, PAJTÁSOM, VERSET ÍRNI


Azt hiszed, az ég kékebben mosolyog,
mert hasonlít a kedvesed szeméhez?
Hogy a parasztnak könnyebb így a dolog
és mert megírtad, a koldus nem éhes?

Van-e asszony, akinek vajúdása
a te dalodtól lett egy percre könnyebb?
Kicsavartad-e gyilkos kézből kését,
adtál-e csókot, töröltél már le könnyet?

Meddő dolog, pajtásom, verset írni.
Nagy a világ, ki hallja meg dalod?

"Rögös az út, sokára értem végét
s addig magamnak eldúdolgatok."

/ B.Radó Lili/
http://relisisi.blogspot.com

Hittem azt

Hittem azt


Hittem azt, hogy jön még szerelem.
Bíztam benne szeretni engem is lehet.
De múlnak az évek, hónapok, hetek
S rá kell jönni, a szerelem nem nekem terem.

Ahogy az ifjúság elszáll, vele megy a remény.
Remény nélkül nincsen szenvedély.
El kell fogad mit az élet nyújt neked.
Hiába lázadsz a rózsából is már, a tövis jár neked.

Nincs, már álom mi szerelemről mesél.
Remény nélkül telnek, az évek múlnak
A honapók, hetek s napok, amíg az életed
Véget nem ér!

/Júlia//
http://relisisi.blogspot.com
http://relisisi.blog.xfree.hu

Élvezd a csendet!

Élvezd a csendet!


Csak csendben csendülhet csengőhang
kristályos karácsony éjjelen.
Csak csendben reppenhet a pitypang
libbenő ártatlan szeleken.

Csak csendben pillanthatsz királylányt
hajolni borostyán ablakon.
Csak csendben sejtheted a magányt
csavargó borostás alakon.

Csak csendben hallhatod gyermeked
szuszogni álombő vizeken.
Csak csendben bírhatod kedvesed,
szunnyadva elnyugvó melleden.

Csak csendben keresnek a szavak,
míg ott kinn beszélget langy eső.
Csak csendben találod meg magad.
Telik az éj,
indul a jövő

/ Gergely István /
http://relisisi.blogspot.com
http://relisisi.blog.xfree.hu

Nyár

Nyár


Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrü zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!

Hangos virág
kiált, bíbor szinekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!

Tornác fölött
szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda;
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
Óh gyönyörűség!

Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyürűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

/ Babits Mihály /

http://relisisi.blogspot.com
http://relisisi.blog.xfree.hu

A NAP

A NAP


Mi az a nap? mi az a nap?
Nem is nap az tulajdonkép.
Ugyan mi hát?... hát semmi más,
Mint egy nagy szappanbuborék.

Valami óriásfiú
Kifúja reggel keleten,
S szétpattan este nyúgaton. -
És ez minden nap így megyen.

/ Petőfi Sándor /
Pest, 1845. február - március

http://relisisi.blogspot.com
http://relisisi.blog.xfree.hu

Charles Baudelaire

AZ ÓRA


Oh jaj, az óra! zord, baljós, kegyetlen isten!
Ujjával fenyeget s: «Emlékezz!» - egyre int, -
«Száll már a rezge kín ijedt szivedre, mint
Cél-lap felé a nyíl, hogy rád halált röpítsen.

A páratestű Kéj maholnap messzi vész,
Mint színfalak mögé a nimfák illanása,
S nagyot harap a lét minden kis villanása
Az üdvből mely tiéd, amíg a földön élsz.

Háromezerszer és hatszázszor minden órán
A Másodperc susog: «Emlékezz!» - s fába húllt
Szúként perceg a Ma: «Már én vagyok a Múlt,
S kiszívtam életed, rút csáppal rájaforrván:

Remember! Emlékezz! siess! Esto memor!
(Lásd minden nyelvre zeng érctorkom tudománya!)
A perc mind bús erű, aranyló gyomru bánya,
Veszni szemert se hagyj, oh halandó botor!

Emlékezz! a mohó Idő megnyeri sorra
A játszmát, nincs csalás, csak veszthetsz! - ez a rend.
A nap száll; nő az éj; emlékezz! - odalent
Örök szomjú a mély; pereg a homokóra.

Pár perc s tovább kegyes Véletlened se vár,
S arád, a szent Erény, kin szűz maradt a párta,
S még a Bűnbánat is, (oh bús, utolsó csárda!)
Mind így szól: Vén bolond! halj meg, későre jár!»

/Charles Baudelaire/

(Fordította: Tóth Árpád
http://relisisi.blogspot.com
http://relisisi.blog.xfree.hu

Bíbor sugárral

Bíbor sugárral kell fel a nap
Utamon kísér, míg haza nem érek én
A vonatom most robog ki az állomásról
Csodás tájakon visz tovább

Unokám itt ül, mellettem mesél, csacsog szüntelen
Milyen szép tájon jártak, hegyet másztak
Vízparton szedet sok szép virágot
Látott őzet, nyulat s képzeld rókát.

Mama szép volt meséljem még?
Mond, kincsem s nézd a tájat
Most megyünk a Tiszán által
Látod kicsim, itt egy erdő nézd

Ott egy nádas kéklő égen
Szálló fecske s gólya madár
Festő nem festhet ily csodát
Mint e-táj hol vonatunk robog tovább.

Kapkodó fejel, nézzük a tájat
Unokám mesél közben, szája be nem áll
S mennyi új élménnyel gazdagon
S vidáman térünk be házunk ajtaján.

Élményeinkkel megrakodva
Telve mesélni valókkal vidáman
Köszöntjük családunk itthon maradt
Tagját! S mesélünk sok-sok csodát!

Szól a mesénk tűzijátékról
Utcabálról, kirándulásról
Zenélő szökőkút játékáról
S még sorolhatnám tovább...
/ Júlia /
http://relisisi.blogspot.com
http://relisisi.blog.xfree.hu

Follow your dream....

Trouble arrives in measures,
and we stack it up real high,
until we're convinced,
we have no reason to try.
If you feel defeated,
you're absolutely wrong,
for if you follow your dream,
you could never lose for long.
Ignore the minor set-backs
that pile up and trouble you,
or you will build a mountain,
out of the stones hurled at you.
The future holds great promise,
your destiny unknown,
but God is always helping,
and you're never alone.
Soar bravely toward your goal.
Let nothing darken the way.
You can change your tomorrow,
if you seek your dream today.

http://relisisi.blogspot.com
http://relisisi.blog.xfree.hu

Like A Rose...

Like A Rose...

Life is like a rose
with many a thorn to bear,
yet far greater is the beauty
of the blossom fair.
Even when the bud dwindles,
from autumn's frosty bane,
there's always a springtime ahead
to revive the bloom again.

http://relisisi.blogspot.com
http://relisisi.blog.xfree.hu

John Keats

AZ ŐSZHÖZ

Párák és érett ízek évszaka,
jössz s hő hived, a sárga nap, örűl,
s összefogtok s áldott fürtök soka
csügg a szőlőn a nádtetők körűl;
mohos ágat dús almasúly töret
s zamat tölt miden őszi magvakat,
dinnye dagad, feszűl cukros bele
a mogyoróknak s száz bimbó fakad:
késő virág, minőt a méh szeret,
s már azt hiszi: örök a méz-szüret,
mert nyári sejtje csordultig tele.
Ki nem látott még téged? - Kiszököm
s megleslek gyakran csűrök közelén,
ülsz gondtalan a téres küszöbön
s hajad lágyan leng a cséplés szelén,
vagy épp aratsz és mákillat hatol
hozzád s elaltat és nem méri már
sarlód a szomszéd, rezge fű-kalászt;
vagy főd, mint fáradt béresé, hajol
patak tükrére s friss italra vár;
vagy bor-prés mellett les lassú, sovár
szemed, hogy végső cseppjét hullni lásd.

Hol a tavasz nótái? mind halott?
Mi gondod rá! van néked is zenéd:
míg esti felleg sző be halk napot
s a tarlón rózsák színét szűri szét,
a parti fűzfák közt busongva dong
a szúnyograj, mely száll, meg szétomol,
mert kapja-ejti kényén könnyű lég;
kövér nyáj béget s visszazeng a domb,
tücsök cirpel, veresbegy is dalol:
finomka fütty a szérüskert alól
s gyűlő fecskék zajától zúg az ég...

/John Keats/
(Fordította: Tóth Árpád)
http://relisisi.blogspot.com
http://relisisi.blog.xfree.hu