Add nékem

Add nékem gyöngeségedet


A kimondatlan szó kínoz
Ki tudná elviselni?
Hová is fordulhat, ki most
nem tud vigaszra lelni?

Félem és kívánom készülő
gyanútlan-őz-szerelmed.
A hallgatáshoz nincs erőm,
ragyogó homlokú gyermek.

Óvlak magamtól: védekezz!
S szeretném: bár ne tennéd!
Hisz édesebb vagy mint a méz,
kivánság, ölelés, emlék.

Talán csak én teremtelek,
magam képére, társnak,
más csillagon laksz, úgy lehet,
csalás vagy öncsalás vagy.

Vagy segítesz? A semmivel
naponta szembenézek.
Didergö meztelen szivem
nem védi rég igézet.

Ember vagyok. Szem és tudat,
ki lát, hall, érez, eszmél.
Tudom, hogy sokkal boldogabb,
ha együgyűbb lehetnék.

Légy ölelő part, menedék
veszendő életemben,
kevés ha nem lehetsz elég,
de mégse hagyj el engem.

Ó micsoda fény! Mit tegyek?
Sugarak kévéi vernek.
Add nekem gyöngeségedet,
ragyogó homlokú gyermek.
/Lator László/

http://relisisi.blogspot.com